MI AZ, AMIN TÚL SEMMI SEM LÉTEZIK?

A filozófia az élet magasabb értékei iránti kutatás – nem a világ értékeinek kutatása, ahogyan azok elérhet?ek számunkra.
Mindig van nehézség abban, ahogy a társadalomban uralkodó állapotokhoz és más emberekhez, s?t ahogy magához a természethez igazodunk.
Csak a változatlan tudhatja, hogy változás létezik.
Az egész érzékelhet? univerzum, az egész teremtés mondhatni olyasmiben gyökerezik, amir?l nem állíthatjuk, hogy változik.
A mozgás mindig valamerre irányul, és nincs olyan mozgás, aminek ne lenne célja.
A szívünk repes a megelégedettségt?l annak a ténynek a hatására, hogy van valami, ami felettünk áll.
Minden egyes individuumot (egyént) a Végtelen idéz meg.
A másik megismeréséb?l származó nehézség abból a tényb?l fakad, hogy nincs semmi, ami az alapvet? Valóságon – ami a Változatlan Örökkévalóság – kívül állna másikként.
Ez a világ nincs olyan helyzetben, hogy akár egyetlen személy vágyait is végleg (teljesen) kielégítse.
Képes vagyok mélységes szeretetet érezni irántad anélkül, hogy ennek bármi küls? jelét adnám, és ez épp elég. Ezt hívják Dzsnjányának, vagy meditációnak.
A testt?l és elmét?l függetlenül te teljes Egész vagy.
Semelyikünk sem szabadulhat attól a gondolattól, hogy Isten egy kissé távol van t?lünk.
Az Isten nem küls?, és nem egy tárgy (objektum).
Bármit is mondhatunk magunkról az Istennel kapcsolatban, ezen állításunkkal elhatároljuk Istent, és megtagadjuk az ? alapvet? jellemz?jét jelent? Egyetemességet és a Végs? Valóságot.
Van valami, amint Vaishvanara Ágni-nak, a Kozmosz mindenen uralkodó tüzének hívnak. Aki ezt ismeri, mindent dolgot ismer.
Aki ismeri az Önvalót, mindent tud.
Az Önvalót nem láthatod meg szemeiddel, mert ? a dolgok látója.
Az alvás emlékének tényét nem tudod másként megmagyarázni, csak ha így, vagy úgy a logika erejével belátod, hogy valamiféle tudatosság mégiscsak volt az álomban.
Létezés – tudatosság – Üdvösség, ez a valós természeted!
Az Önvaló az Egyetemes Létezés és az Egyetemes Tudatosság.
Az Átman nem egy olyan tárgy, amit az érzékszervekkel megismerhetnél, vagy bármilyen logikai éleslátás segítségével megérthetnél.
Csak saját Önvalód ismerete biztosíthatja számodra a szabadságot.
Az Átman tanulmányozása nem valaminek a valahol történ? tanulmányozása, hanem mindennek tanulmányozása.
Az Önvaló nem azonos „veled”, aki egy pszichikai test-elme komplexum vagy, hanem egy princípium, mely minden dolgok alapelve.
Az olyan irányba való elmozdulásra való hajlam, ahol nincs ott az Átman – azaz a küls? objektumok felé irányuló hajtóer? – a piszok, vagy, ahogy nevezik, a Mala.
A munka jógává válik, ahogy annak végrehajtása mentes az önz? késztetésekt?l.
Az emberiség szolgálatával saját Önvalódat szolgálod.
A szolgálat tulajdonképpen nem másnak végzett szolgálat – a „más” kifejezést el kell hagyni a mondatból.
Van a világnak bármi értelme nélküled?
Azért vonzol magadhoz dolgokat, mert téged meg a mindenütt jelenlév? vonz.
Sokan ?szintén nehéznek érzik annak ismeretét, hogy mi fog velük történni, miután elérték az Istent.
Az els? dolog, amit a mértékletességért tehetsz, hogy elkerülöd a luxust, és „gyerünk-nyomjuk-megcsináljuk”[1] attit?döt!
A lélek ösvénye egy kompromisszum a széls?ségek kötött, az arany középút a spiritualitás ösvénye.
Tanulj egy olyan tanító, vagy mester vezetésével, aki már kitaposta az ösvényt, aki ismeri a csapdákat és nehézségeket, és aki úgy gondoz téged, mint ahogy egy orvos kezeli a páciensét.
A Teremt? áthatja az egész teremtést.
Tulajdonképpen az emberek azt hiszik, hogy senki sem tudja a választ arra, hogy egyáltalán hogyan ment végbe a teremtés.
Az, ami az id? felett áll, nem válhat valamivé az id?ben.
A birtoklás valójában nem a boldogság útja.
Minél közelebb kerülsz Isten Egyetemes Létezéséhez, annál nagyobb lesz az örömöd és boldogságod.
Minden, amit észlelsz, látsz, vagy amivel érzékszerveiden át kapcsolatba kerülsz, azt Isten borítékolta be (számodra).
A Legfels?bb Létez? ismerete nem jelenti a személyiség tétlenségét.
Hibás fogalmat alkotsz önmagadról, ha arra következtetsz, hogy bárki csendben és tétlenül maradhat, mert Isten cselekszik meg mindent.
Az Isten mértéke (kiterjedése) – Önmagában az, hogy ember vagy már egyben az evilági örömöd és boldogságod mértéke is.
Mint egykoron, a létez?k egész világa a szolgálatodra fog állni, ha önzetlen és ragaszkodás-mentes leszel, és nem akarsz semmit.
Önz? cselekedetb?l semmit sem tudsz kihozni, mivel szervesen kapcsolódsz a világ teremtésének teljes organizmusához (él? struktúrájához).
„Én valami vagyok, és a világ egy másik valami. Nincs kapcsolatom veled.” Ez az önzés esszenciája.
Az Upanishadok tanításainak teljes célja az Önvaló felszabadítása.
Te egy szerszám, vagy eszköz vagy. Az eszköz kezel?je másvalaki, mert te egy rész vagy, s Isten az egész.
Ha többet akarsz meditálni, dolgozz többet! Ha többet akarsz dolgozni, meditálj többet!
A nagy lelkek cselekedeteiben, beszédében és gondolataiban egyetlen dolog van.
Isten nincs kívül a világon és a világ nincs Istenen kívül.
Ennek a világnak még a legkisebb anyaga is létrául szolgálhat, hogy felmászhass Isten létezésének talapzatáig.
Ha természetedben egoizmus van, még Isten nevének kiejtésére sem vagy alkalmas!
Értsd meg a Megért?t, mert ez sokkal hasznosabb számodra, mint tudni, hogy küls? tárgyként mit is értünk meg a megértés által.
A te létezésed, az én létezésem, ennek az asztallapnak és asztalnak és mindennek a létezése részvétel az Egyetemes Létezésben.
Az Upanisadok meditációja Brahman neve bölcsességének meger?sítése.
A mélyalvás elemzése a mesterkulcs, mely saját létezésed titkának kapuját nyitja.
A Brahman megtapasztalása nem egy tárgyiasult kapcsolat, hanem azonosság.
A tér valójában Brahman végtelenségének tagadása.
A tér és az id? nem halott dolgok, hanem a Kozmosz alapvet? vibrációi.
Az Egyetemest az elme nem képes elgondolni, ezért a kozmikus (szem)pontot sem lehet igazán elgondolni.
Teremtésnek hívják az Egyetemes legf?bb elidegenülését (eltávolodását) a Legfels?bb küls?dlegességbe.
Mindent, ami az Univerzumban található, azt magadban is megtalálhatod. A teremtés kicsinyített mása vagy.
Az a szó, hogy „küls?” ellentmond mindannak, amit Univerzálisnak lehet tekintetni.
Ahogy egy gyermek n? és n?, egyre kevésbé lesz gyönyör?, mert az érzékei sok pránikus energiát tulajdonítanak el saját egyéni m?ködésükre.
Minden dolog, amit Univerzális Megnyilvánulásnak hívunk csakis a Legfels?bb Létez?b?l árad ki.
A „szamana”[2] m?ködése hozza létre az éhséget, és ez emészti meg az ételt is.
Az álomban ugyanúgy megvan a tér, id? és a küls?ség, mint az éber tudatállapotban.
„A lélek felszabadításához elég egyetlen Upanisád – A Mandukja Upanisád.” – feltéve, hogy mély másodlagos jelentéseit tekintve is helyesen értik.
A Kozmikus Öntudat ott volt; Az Egyetemes Öntudat volt alapvet? természetünk a mélyalvásban.
Ez az élet csak egyetlen szem a születések láncában, melyeken már átestünk, s melynek hossza több ezres lehet.
Merítsd az ébredést álomba, az álmodást az alvásba, az alvást pedig az Átmanba!
A „hamsza” a Krita Juga[3] vallásának neve. A „hamsza” azt jelenti, hogy csak szeresd Istent. Ez nem ennek, vagy annak a közösségnek valamilyen „izmusán” keresztüli szeretetet jelent.
Csakis az „OM” recitálásával lehet az Átman boldogságába belépni – ez a Mandukya Upanisad tanítása.
Az, hogy az „Átman volt”, helytelen feltételezés, mivel egyben van és a jöv?ben is lesz.
Az „Egyetemes” szó a mindent magában foglalót jelenti, amin kívül semmi sem létezhet.
Úgy t?nik, hogy mikor Isten megteremtette a világot, megsz?nt létezni, és ez az, ami miatt csak a világot látjuk magunk el?tt.
Minél er?teljesebb az egyéniség meger?sítése, egyidej?leg annál er?sebb az Egyetemes tagadása.
Az egyéniség fejtet?re állított és hanyatt-homlok aláhullása a fájdalom tengerébe valójában a Tudatosság belegabalyodása a küls?dlegességbe és a sokféleségbe.
Ha az id? és a tér pusztán tagadásai a Végs? Valóságnak, amely Egyetemes, bizonyos tekintetben azt mondhatjuk, hogy az egész teremtés az Igazság tagadása.
Amilyen mértékben az Egyetemes hiányzik egyedi személyiségünkb?l, olyan mértékben vagyunk tele vágyakkal, éhséggel, szomjúsággal és hiányérzettel.
A jóga rendszere a tudománya és technikája azon folyamat megfordításának, melyen a teremtés során átestünk.
Amit a modern tudományos nyelvezetben evolúciónak hívunk, az a küls?dleges er?feszítése, hogy Egyetemessé váljon.
A születés és halál tragédiája része az Egyetemes tagadása következményének, és az individualitás (egyéniség) meger?sítésének.
Az Egyetemes Tudás határvidéke az emberi egyéniség halála.
Ami ma jónak t?nik, de holnap keser?, azt nem tekinthetjük jónak.
Mivel a dolgok a világban múlandóak és futólagosak, nem tekinthetjük úgy ?ket, mint melyek végül jók.
A metafizikai (természetfeletti) jó, a spirituális (lelki) jó, a végs? transzcendentális (tapasztalattól független) jó az, amely jó a léleknek.
Az utolsó gondolat a világban élt életed fájának gyümölcse.
Ha megvalósítod az Önvalót még ezen életed vége el?tt, akkor nem jön következ? születés. Miért? Mert a születés szükségessége nem fog felmerüli.
Egyetlen vágy sem állhat meg az Önvaló tudásának lángja el?tt.
Csak arról mondhatjuk, hogy minden vágyat betöltött, aki szerelmes az Egyetemes Önvalóba, minden más személy oda nem tartozó vágyakkal bír.
A Lélek az Abszolút (teljes), ezért belép az Abszolútba.
Nincs remény arra, hogy a jóléten keresztül érjük el a halhatatlanságot.
Sem a más iránt érzett szeretet nem tekinthet? indokoltnak, sem a saját magunk iránt érzett szeretet nem t?nik jelent?ségteljesnek.
Minden szerelemben, minden szeretetben, minden vonzódásban az Önvaló húzza (magához) az Önvalót.
A tudatosság tengere mindenütt jelen van az Univerzumban. Ezen tudatosság egy örvénye, vagy hulláma érinti meg a másikat.
A Lélek a leggyönyör?bb dolog. Semmi sem lehet olyan gyönyör?, mint a lélek!
Ezen a világon a tárgy Egyéniségét kivéve semminek sincs jelent?sége.
A Tudatosság önmagában nem érzékel semmit. Az Önvaló az Univerzális Érzékel?.
Isten semmit sem tud, mert rajta kívül semmi sem létezik. De Isten mindent tud, mert minden ? maga.
Úgy mondják, e világ valamennyi öröme, valamennyi teremtést is összevéve, Brahman Egyetemes Boldogságának, azaz Abszolút boldogságának csupán egyetlen cseppje.
Az Egyetemes Létez? hatalmas boldogsága az, ami létre hív téged, és az önmegvalósítás ebben a tudatosságban a Lélek felszabadítása, a Móksa.
Manapság azt mondják a tudósok, hogy az ember agyának minden sejtje össze van kapcsolódva a kozmosz valamennyi atomjával.
Emlékezz erre az érdekes receptre: Minden megtalálható bárhol, bármikor.
A Tudatosság vetíti ki és vonja vissza a formát.
A szanszkrit „Bhumá” kifejezés teljességet jelent, azt, ami teljes egész, ami minden teret betölt, s amin kívül nincs semmi.
Nem vagy tudatában annak, hogy van tér és id?? Nem érzed, hogy a tudatosság megel?zi a teret és az id?t? A megel?z? tehát magasabb rend?, mint az azt követ?. Ez az, amiért a Tudatosság – ami nem egy személy – az, amin túl semmi sem létezik.

Om Tat Sat

Om Shanti, Shanti, Shanti

Om Béke, Béke, Béke!

[1] Az eredeti szöveg itt a „happy-go-lucky” kifejezést használja, ami egy olyan személy jelz?je, aki hihetetlenül optimista, élénk és minden helyzetet a lehet? legjobban kiszanál.

[2] A szamana szanszrit kifejezés, melynek jelentése: rendteremtés, enyhítés. A „kiegyensúlyozó leveg?”, a szamana vájú a has köldöki területen lakozik.

[3] Aranykor, az Igazság Kora.