Harmadik fejezet – Az emberi szeretet törékenysége

 

Harmadik fejezet

 

Az emberi szeretet törékenysége

 

1.      Én édesem, én kedvesem!

 

A feleség azt mondja éjszaka a férjének

-Ó én édes mézem! Ó én kedvesem! Ó édes szívem! Mennyire szeretlek! Egy percig sem tudok nélküled élni! Te vagy az én szemem fénye! Te vagy az én pránám, életer?m veleje! Elepedek érted, ha csak egy percig is nem láthatlak!

A férj ugyanezeket a szólamokat ismétli, talán még nagyobb elánnal is.

De a következ? reggelen a feleség azonnal, értesítés nélkül elválhat a férjét?l. A férj ugyancsak egy perc alatt elválhat a feleségét?l.

Ilyen az emberi szeretet természete: üres, sekélyes, gyors, mit a villám, ravaszsággal, sandasággal, önzéssel kevert.

Ezen a világon nincs valódi szeretet! Fejlessz ki tiszta, isteni szeretetet Isten irányába, és benne lelj menedéket békében, örökre!

 

2.      Az asszony krokodil-könnyei

 

Az asszony gyenge testalkatú, nem olyan er?s, mint a férfi. De ravasz, és könnyen hullatja könnyeit. Könnymirigye állandóan irritált állapotban van. Mindig kész könnyek gallonjait hullatni!

Ezek a fegyverei céljai eléréséhez. Becsapja szegény férjét. A könnyeivel ámítja el. A férj megadja magát és felesége saját akaratához hajlítja ?t.

A férj így szól:

-Édesem, ma nyakláncot, karperecet és selyem szárit fogok rendelni!

Ó, nyúlszív? férfi, emelkedj fel a tehetetlenségb?l! Ne hagyd, hogy a n?i krokodil-könnyek elmossanak! Ez a n? csele és ravaszsága. Légy er?s, ne légy puhány! Ragaszkodj az elveidhez és ideáljaidhoz! A Majával még senki sem járt jól! Ne higgy el mindent azonnal a n?nek!

Még az a férj, aki negyven éve él együtt a feleségével, még ? sem képes a n? szívének mélységeit érzékelni. Töröld el a vágyat, mely arra késztet, hogy úgy csüngj a n?n, mint egy pióca – mert e vágy meggyöngítette akaratodat – és merülj el a boldogságos Átmánban[1].


[1] Én, a lélek, a világlélek vagy az önvaló. Minden fels?bb er? és hatalom tökéletes csoportosulása egy adott emberi testben. Az átman jelentheti a testet, az elmét, az értelmet és a Legfels?bb Önvalót is, de általában az egyéni lélekre utal. Az átman az advaita védánta értelmezésében azonos a Brahmannal, az egyetemes Valóval