Jelenlét

 

Mond, kacagtál-e valaha tán

 A szomorúf?zek víg kardalán?

Követted-e szemeiddel fecskék cikcakk röptét

S figyelted-e a kaszáspók könny?lépt? jöttét?

 

Hallottad-e hogy mormolja mantráját a város

S rájöttél-e valaha is, hogy csodával határos

Ahogy h?ség villan barna kutyaszemben

S a dudáló káosz végül megpihen a rendben?

 

Borzongott-e hátgerinced mid?n

Csendben elméláztál a kegyetlen id?n

Hogy gördül némán és szenvtelen tova

S hirtelen érezted, hogy honnan tart hova?

 

Ha válaszod igen, úgy kétségem nincsen

E ritka percekben veled volt az Isten!