Rosszkedv

 

Ma naphosszat a Tamaszt[1] támasztottam,

Hangulatnak levertséget választottam…

Gondjaimért másokat okoltam,

Mi akadály volt, bele is botoltam.

 

Pedig tudom, én vagyok az egyedül,

Ki magának bús nótákat hegedül,

S gondolatban bajok körül kerengve

Önként sétál bele a verembe…

 

Én vagyok, ki a ballasztot viszi,

S megváltását sorscsapásnak hiszi,

S én vagyok, ki féli a hegyet,

Mire szent nevekb?l épült lépcs? vezet.

 

Ostoba vagy, ha mindezt látod

S a segítséget mégis kintr?l várod…

Tudhatnád, „a nehézség sem más,

Mint álruhába öltöztetett áldás!”[2]

 

[1] A három gúna (min?ség) egyike: a Tama Gúna a nehézség, tudatlanság, sötétség, lustaság köt?ereje, min?sége.

[2] Swami Sivanadától származó tanítás.