Szétszórt szavak

 

Szavakat szórok szét a szélbe

Id?nként bátran, máskor meg félve

A horizont felett nézve el,

Várva, hogy valaki felel.

 

Mintha nem is lenne áruk

Semmi hasznuk, semi káruk

Elmébe zárkózott, diderg? lelkek

Dobhártyáiról mind leperegnek

 

Úgy keringnek hetedhét határba’

Továbblebbenve tegnapból a mába

S onnan a holnapba, mint úti cél

Egy részük az Isten lábaihoz ér

 

S ott hever majd mind a porban

Dermedten, némán, látszólag holtan

S mint gyermek a pitypang-bóbitát fújja

Szétszórja majd ?ket a Legfels?bb ujja

 

Máglyára veti ?ket tüzel?nek

S lesznek forrásai melenget? h?nek

Mi köré gy?lve az olvadó lelkek

Botladozva ismét reá lelnek.