Az éber és álomállapot különbsége abban áll, hogy ébren az elme a küls? benyomásoktól függ, míg álom állapotban maga kreálja és élvezi az impressziókat. Ehhez természetesen az éber állapot anyagait használja fel. A Dzsagrat csupán egy hosszan tartó álomállapot (Dégra Shvapna).
A Manóradzsja (légvárak építése), az álom eseményeiéire és dolgaira való visszaemlékezés, rég elmúlt dolgok felidézése éber állapotban, ez mind Svapna Dzsagrat (ébren álmodás).
Az egyéni lélek vagy Dzsíva akkor tapasztalja meg az álom állapotát (Svapna Avastha), mikor az elme belép a szívb?l induló és az azt övez? nagy membránt körülölel?, a hajszál ezredrészének megfelel? vékonyságú, fekete, fehér piros és sárga színek esszenciáival teli Hita Nádiba.
Azt álmodod, hogy király vagy, s királyi élvezetekben van részed. Ahogy felébredsz, mindez elt?nik. Mégsincs veszteségérzeted, mert tudod, hogy az álombéli kreációk valótlanok. S még éber állapotban is igaz, hogy amennyiben jól megalapozott benned az a gondolat, hogy a világ egy hamis illúzió, nem lesz részed fájdalomban.
Mikor ismeret az igazi Tatvát (a Brahmant), az éber tudatosság éppoly valótlanná válik, mint az álom. Ébredj fel, és valósítsd meg magad, Gyermekem!
Természetes különbségek vannak (az álmodók között – a ford.). Néhányan ritkán álmodnak. Az Önvalóról tudással rendelkez? Dzsnjáninak nem lesznek álmai.
Álmodban csodás, h?s fényt látsz? Honnan jön ez? Az Atmanból! Az álmokban jelenlév? fény tisztán megmutatja, hogy az Atman önragyogó, önfény? (Svajam Dzsóti, Sva Prákasa).
Ha a küls? tárgyak által hátrahagyott benyomások megváltoztatják, a Dzsíva (egyéni lélek) álmokat lát.
Álom állapotban az érzékek csendesek, és feloldódnak az elmében. Egyedül az elme az, mely önmagában, korlátoktól mentesen m?ködik. Maga az elme az, mely magára vállalja a méh, a virág, a hegy, az elefánt, ló, folyó… stb. változatos formáit. A látó és az, amit lát azonosak.
Srí Szvámí Sivánanda
