Sri Swami Sivananda (az eredeti kiadás el?szava)

 

1887. szeptember 8-án a bölcs Appayya Dikshitar és számos más nevezetes szent és tudós el?kel? családjába születvén Sri Swami Sivanandának természetes hajlama volt a Védanta tanulmányozásának és gyakorlásának szentelt életre. Ehhez hozzáadódott veleszületett vágya, hogy mindenkinek szolgálatára legyen, és az az ösztönös érzése, hogy egységben van a teljes emberiséggel.

Szolgálat iránti szenvedélye vezette ?t az orvosi karrierhez, s vonzotta igen hamar oda, ahol úgy látta, hogy szolgálataira leginkább szükség van. Malájföld hívta el ?t. Eleinte egy egészségügyi újságot szerkesztett, írásai is kizárólag ilyen témájúak voltak. Felfedezte, hogy az embereknek leginkább a helyes tudásra van szükségük, ezért ennek terjesztését választotta küldetéséül.

Isten adománya és áldása az emberiségnek, hogy a test és elme orvosa elhagyva karrierjét a lemondás életét választotta, és az emberi lélek avatott szolgálójává vált. 1924-ben Rishikesben telepedett le, szigorú lemondást gyakorolt,  és nagy jógiként, szentként, bölcsként, dzsivamuktaként[1] ragyogott.

1932-ben létre hozta a Sivanandashrat-ot, 1936-ben pedig megalapította az Isteni Élet Társaságát, 1948-ban pedig megszervezte a Jóga-Védanta Erdei Akadémiát. A spirituális tudás terjesztése és az emberek jógára és védantára való oktatása volt célja és szándéka. 1950-ben Szvámidzsi villámkörutat tett Indiában és Ceylonon. 1953-ban pedig összehívta a „Vallások Világparlamentjét”. Szvámidzsi a szerz?je több, mint 300 kötetnek, tanítványai minden tájáról, nációjából és vallásából éreztek. Az ? írásait olvasni olyan, mint a Legfels?bb Tudás Forrásából kortyolni. Szvámidzsi 1963. július 14-én lépett be Mahászamádijába.

[1] Még életében megvilágosodott személy.