?szinte szakácskönyv

(novella)

Bántott hús

(alaprecept)

A bántott hús népszer? étel, egyes felmérések szerint minden második ember kedvence hazánkban. Egyes tájakon ezt a fejedelmi ételt rántott dög néven is ismerik. A vasárnapi családi ebédek elmaradhatatlan királya, a hagyományos gasztro-kultúra megingathatatlan oszlopa, amir?l mindenki azt hiszi, tudja, hogyan kell elkészíteni. De hogy valójában finom is legyen, nem árt néhány dolgot szem el?tt tartani. Lássuk hát lépésenként a tökéletes bántott hús receptjét!

Ha valaha is olvastad volna, azonnal töröld ki elmédb?l, ami a Bibliában, Mózesnek a teremtésr?l szóló els? könyvének 29. pontjában áll, miszerint az Úr azt mondta vala, hogy „Ímé, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
Ezek után szerezz be egy 40-60 dekás darabot egy ipari körülmények között tartott, majd lemészárolt, és bestiális módon feltrancsírozott Sus scrofa domestica testéb?l! A Sus scrofa domestica egyébként házisertést jelent, de javaslom, így ne gondolj a tetemdarab hajdani tulajdonosára, mert err?l netán eszedbe juthat, hogy az egyik legintelligensebb eml?sállat hajdani példányának szövetcafatját készülsz éppen a gasztronómia oltárára helyezve családi ebéddé átlényegíteni, mely sok tekintetben rettenetesen hasonlít az emberhez, különösen annak egyes hímnem? egyedeihez. S akivel kapcsolatban a teremtés koronájaként az ember nyilvánvalóan megengedheti magának, hogy feleméssze a disznó testét, ha már a Teremt? nem is engedte meg neki ezt eleve. ? ugyanis még arra sem adott felhatalmazást, hogy az ember uralja a malacot. Az imént hivatkozott 29. pontot megel?z? 28. pontban ugyanis az Úristen úgy talált rendelkezni, hogy „uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon”, szóval a F?nökt?l még arra sincs jóváhagyásunk, hogy a nevezett négylábút birtokunkba vegyük, nemhogy megegyük. Melegvér? eml?sökr?l ugyanis a fent idézettekben szó sincs! Szóval mindenképpen a latin elnevezést használd, amikor az ebédalapanyag-donorra gondolsz, elkerülend?, hogy bármiféle rossz érzés kerítsen hatalmába. Ez ugyanis nem kívánatos mértékben képes az étek élvezeti értékének csökkentésére, tehát feltétlenül kerülend?!
Gondolj inkább arra, hogy milyen szerencse, hogy nem tartozol ahhoz a kultúrkörhöz, ahol mindenfélét megesznek, ami szerves és mozog. Mint például a kutyát! Hogy micsoda emberek vannak! Ha ez megvolt, kultúrfölényed teljes tudatában simogasd meg Buksi kutyádat, ezzel – ha volt is egyáltalán – valamennyi lelkiismeret furdalásodat eloszlathatod, mert hát ugye te civilizált emberként sose ennéd meg ezt az aranyos kis dögöt!
Moss kezet! Közben ne gondolj arra, hogy ezt már akkor megtehetted volna, amikor a húst el?vetted a mélyh?t?b?l, hogy a mikróban újra kiolvaszd (mivel egyszer már kiolvadt, ezért vissza kellett fagyasztani). A mikrohullám úgyis megöli a bacikatt, nem?!?
Majd gondolj arra, hogy micsoda szerencse, hogy te nem tartozol ahhoz a kultúrkörhöz, ahol mindenfélét megesznek, kivéve a cocát, mert azt tisztátalannak tartják. Micsoda finomságoktól esnek így el! A lúzerek!
Most, hogy meggy?z?dtél fels?bbrend?séged totális mivoltáról, már biztosan nincs semmiféle kételyed a tetemfeldolgozás további helyességére vonatkozóan. Így hát vedd el? séfkésedet a tartóból, vagy az asztalfiókból, majd vágd fel a szövetdarabot – melyet hozzáért? és nyilván roppant higiénikus kezek jogos-, de védekezésre képtelen tulajdonosának combjából hasajtottak ki – fél-egy centi vastag szeletekre!
Miután hosszas basszamázások közepette elállítottad a vérzést, és ragtapasszal rögzítetted a sebet, amit nyiszatolás közben saját kezeden okoztál, h?siesen vedd el? a fiókból a húsklopfolót! Ennek hiányában a szerszámos sufniból a kalapácsot. Ezzel jó alaposan klopfold ki/kalapáld laposra a hússzeleteket, mivel vendégeket is hívtál, és így, a szeletek kétdimenziós kiterjedésének jelent?s megnövelésével többnek t?nik majd a feltálalt adag! Piroskáék meg úgyis kövérek, nem kell nekik annyit zabálni. Klopfolj nyugodtan, a disznónak, pardon, a hajdani Sus scrofa domestica egyednek már úgyse fáj!
Miután a felszeletelt hús felét kilapítottad, mosd le a klopfoló helyett használt kalapács fejét, amit eddig nyilván elfelejtettél megtenni! De hát azokat a szeleteket, amiket ezzel lapítottál ki, majd úgyis külön teszed, és a vendégeknek tálalod. Az ? gyomruk nem olyan kényes, mert a Jani a múltkor is kézzel ette a disznótorost a piaci sütödében, és nem lett semmi baja. Meg ? úgyis alaposan fert?tlenít. Bels?leg. Pálinkával. Meg amir?l nem tudnak, az nem fáj!
Neked viszont baromira fáj a bal kezed gy?r?s ujja, amire nagy lendülettel rácsaptál a lemosott kalapáccsal, miközben a Jani gusztustalan étkezési szokásain töprengtél.
Miután egy másik ragtapasszal visszaragasztottad levált körmödet az ujjadra, folytathatod a f?zést a további alapanyagok el?készítésével. Ehhez üss fel két, lehet?leg sz?k ketrecben nevelt, és napfényt sose látott tojótól származó, szalmonellafert?zés ellen vegyszerrel b?ségesen kezelt héjú tyúktojást! A szalmonellamentesít? vegyszer gasztronómiai szempontból, ízvilágát tekintve egyébként tökéletesen passzol az alapanyagot szolgáltató állattal (Sus scrofa domestica) ipari mennyiségben megetetett növekedést serkent? hormon ízéhez, amit csak megkoronáz a mindkét példány részére b?ségesen adagolt fert?zés gátló antibiotikum készítmények ízének testes zamata. Legalább neked nem kell majd ilyesmire, mármint antibiotikumra költened. Eleve megkapod az adagodat a közértben. Ha meg – ahogy a neten nemrég olvastad – ett?l antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek tenyésznek ki a beleidben, akkor meg amúgy is fölösleges lenne ilyesmire költeni, nem? De! Nahátakkó! Verd fel a tojásokat!
Ha ezzel megvagy, szórj egy tálba lisztet! Ez is kell a panírozáshoz. De nagyon ügyelj arra, hogy szigorúan finomított fehérlisztet használj! Így nem juttatsz a szervezetbe szorulást okozó rostokat. Meg a fehér liszt finomabb. Meg a teljes ki?rlés? liszt amúgy is drágább. A Pirkóéknak jó lesz az is a vendégségbe’!
Egy harmadik ibrikbe önts zsemlemorzsát! De nehogy boltit! Már a nagy Levin is megmondta Rejt? Jen? A három test?r Afrikában cím? klasszikus m?vében, hogy ilyesmire csak kisstíl? nyárspolgárok képesek, akiknek lövésük sincs az étekkészítés tudományáról! És te nem ilyen vagy ugyebár! Vedd el? a kenyértárolóból a szikkadt kenyeret, és a kredencb?l a káposztagyalut, aminek a fels? részén apróbb reszel? lyukak is vannak!
Miután bekötözted jobb kezed mutatóujján az újabb sebesülést, amit reszelés közben magadnak okoztál, fejezd be a folyamatot, és aprítsd össze a száraz kenyér végét is! Igen, igen, azt is, ami penészes! A penicillint is a penészgombákból nyerik, tehát akkor az nyilván gyógyszer, nem? De!
Végtagjaid éppen maradt részeit felhasználva egy serpeny?ben hevíts fel 15 dekagramm disznózsírt. Növényi olajat is használhatsz, de akkor persze nem lesz oly ízes a végeredmény, mintha az állatot saját magában sütnéd ki!
A kiklpofolt szeleteket el?ször forgasd lisztbe, majd mártogasd tojásba, ezt követ?en forgasd bele a penészes kenyérmorzsába!
Helyezd a bepanírozott szeleteket a serceg? zsiradékba!
Gondolkozz el azon, mikor és mit kellett volna megsózni, majd tégy egy csipetnyi sót a tojásba!
Folytasd, és süsd ki a többi bepanírozott szeletet!
A 112-es segélyhívón feltétlenül jelezd, hogy súlyos forrázásos égési sérüléshez hívod a ment?t, miután magadra borítottad a t?zhelyr?l a forró süt?zsírt!
Kórházi lábadozásod alatt feltétlenül olvasd el Florence Scovel Shinn „A karmának van nincs humorérzéke” cím? könyvét! Majd gondolkozz el azon, mit is jelent a bántott hús!
Ne felejtsd el felhívni Piroskát és Jánost, és kérj elnézést, hogy potyára jöttek! Mentheted magad azzal, hogy a ment?b?l nem volt alkalmad értesíteni ?ket arról, ne jöjjenek a beígért ebédre.
Legközelebb egyél almát!

Az ?szinte szakácskönyv megjelenését az Association et Domestica Porcorum (gy.k.: Házisertés Szövetség) támogatta. A következ?, b?vített kiadásból olyan további alaprecepteket is megismerhetünk, mint pl. a borjúbecsinált, csülök pékné módra, és a kaszásleves. Jó étvágyat kívánunk!