(A verset Módos Miklós Sankara megzenésítette. A kép feletti hangsávra kattintva meghallgathatod!)

Az én bhakti jógám[1]

 

 

Szememet kitartón Krisnára szegezem,

Mindenben makacsul csakis ?t keresem.

Mindenkor, mindenhol csakis ?t kutatom,

Tudom, hogy áldása elkísér utamon!

 

Szívemnek kapuját szélesre kitárom,

F?bérl?nek ide Vászudévát várom!

Kölcsönzött kincseim tenyerébe teszem,

Lótuszlábaira lehajtom a fejem.

 

S így hozzábújva immáron nem félek,

Félig hunyt szemekkel álmodom, hogy élek.

Mi teher volt egykor, az már édes Iga,

Minden szívverésem hozzá szóló ima.

 

[1] Az isten(i) szeretet jógája.