Versek II

 

 

 

Mint órám számlapján a percek

Peregnek elmémen a versek.

Mint ?sszel párzó szarvasgímek,

B?gnek fel agyamban a rímek.

Mint sas után kémlel? nyulak

Iramlik belém a fennkölt hangulat.

 

De kinek a gondolatai ezek,

Amiket tollam hegyére veszek?

Honnan veszem a bátorságot,

Hogy így lássam e rideg világot?

Bölcs volnék, vagy inkább naiv?

Ki az valójában, ki minderre tanít?

 

Ó Uram, add, hogy ez a kétely

Ne legyen tovább lelkem rágó métely!

Segíts, hogy ingatag egóm ujjbábja helyett

A Te fuvolád tiszta dallama legyek!

Segíts, kérlek leírnom a Jót!

S felragyogni látnom az Önvalót!