A szénéget?
Maghadala királyságban élt egyszer egy szegény szénéget?. Igen jámbor és becsületes, ugyancsak nagy családdal rendelkez? ember volt. Általában egy távoli erd?be ment tüzel?anyagot vágni, faszenet égetett bel?le, majd azt nap, mint nap egy rúpiáét adta el a piacon. Sok éven át árulta így a faszenet.
A király segíteni akart a szegény emberen, és gazdaggá kívánta tenni ?t. Egy nap udvarába hívatta ?t, és neki adományozott egy kis szantálfa erd?t, a város szomszédságában. A szénéget? nagyon elégedett volt az ajándékkal.
– Most már nem kell a távoli erd?be mennem, hogy tüzel?anyagot vágjak a faszénhez. Az erd?, amit ajándékba kaptam, nagyon közel van a kunyhómhoz – gondolta magában.
A szegény ember a szantálfa erd?be ment, kivágott egy adag fát, szenet égetett bel?le, és mint mindig, most is eladta azt a piacon egy rúpiáért. Így tett évekig, míg ki nem vágta az erd? összes fáját, hogy már csak egy maradt.
A király elment a szantálfa erd?be, hogy meglátogassa a szegény embert. Azt gondolta, hogy a szénéget?nek mostanra már nagyon meg kellett gazdagodnia. Ám azt látta, hogy a szegény ember még mindig ugyanabban a viskóban él.
– Mit csináltál a szantálfákkal? – kérdezte.
– Naponta kivágtam egy adagot, faszenet égettem bel?le, és eladtam egy rúpiáért – válaszolt a szegény ember.
– Ó, te szegény ember – mondta a király – igen súlyos hibát vétettél! Ezek nem akármilyen fák, hanem igen drága szantálfák voltak! Ha a bazárban szantálfaként adtad volna el ?ket, mostanra már multimilliomos lehetnél! Legalább ennek az utolsó fának a darabjait add el így! Szép összeget keresel majd vele!
A szegény ember felaprította az utolsó szantálfát apró darabokra, és tízezer rúpiáért adta el a bazárban.
Ó ember! Ez a test az erd?. Az egyéni lélek a szegény szénéget?. A király a Legfels?bb Lélek. A lélegzet a szantálfa. Csakúgy, mint az öreg, aki tudatlanságának köszönhet?en elvesztegette a szantálfákat, tudatlanságod miatt te is ugyanúgy elvesztegeted a létfontosságú életleveg?t érzéki gyönyörökre. Te ugyanúgy hatalmas hibát követsz el! Az életedet vesztegeted el naponta! Ez az élet az Isten-megvalósításért van. Az élet nagyon értékes, az id? pedig a legértékesebb! Minden másodpercet lelki törekvésekre – mint a dzsapa, meditáció, kirtan, mantra írás, önzetlen szolgálat és szenti iratok tanulmányozása – kell hasznosítanod. Id?det evéssel, ostoba fecsegéssel, pletykálkodással, érzéki élvezetekkel vesztegeted el. Sajnálkozni és sírni fogsz majd, mikor a halál markába kerülsz! Minden lélegzeteddel az Úrra emlékezz!
– Ó drága doktor, csak pár órával hosszabbítsa meg a fiam életét injekciókkal és gyógyszerekkel! A reggeli vonattal várom a lányomat Bombay-b?l. ? nagyon szeretné még látni a fiamat! – mondják a szül?k az orvosnak, mikor valaki halálán van.
Még a kiemelked?en jó orvosok sem tudják meghosszabbítani az életet egy perccel sem! Az emberek csak ilyenkor ismerik fel az id? értékét. Egyébként órákat, napokat, heteket, hónapokat és éveket vesztegetnek el szerencsejátékokra, ivászatra, mozizásra, kártyázásra, lóversenyekre és locsi-fecsizésre. Min? szomorú állapot! Faszenet égettél ebb?l az értékes életb?l! Sok év szállt el feleslegesen!
Érd el a kimeríthetetlen lelki gazdagságot a lélegzet kontrollálásával, az elme lecsendesítésével, a Nirvikalpa Szamádi, vagy az Úrral való egység elérésével. Legalább most nyisd ki szemeidet! Érezd meg ennek az értékes életnek a szantálfa illatát! Ébredj fel a tudatlanság hosszú szenvedéséb?l! Azonnal kezdd el Srí Ráma nevét dzsapázni, kirtanozni, meditálni a Gítát tanulmányozni! Menj el a Mahatmák (Nagy Lelkek) szatszangjaira! Szolgáld a szegényeket! Jótékonykodj! Elérheted a halhatatlanságot és az örök boldogságot! Az Úr irgalmas! El fogod érni kegyelmét!
Sri Szvámi Sivánanda
A fordítás a Divine Life Magazine 2017. januári számában megjelent szöveg alapján készült.
