Ilyenek vagyunk

 

Mint homokd?nébe karcolt sziluett

Mint lendül? láb ívelte piruett

Mint jégb?l faragott olvadó bálvány

Mint hímpor-minta röpke lepke szárnyán

Mint csepp es?, mi tóba hull bele

Mint tekerg? örvény pörg? legközepe

Olyanok vagyunk, mint egy villanat

Mi Isten tudatában cikázva átszalad.

S szépíthet bár a szemérmes id?

Más nem emlékszik ránk valóban, csak ?

Ki soha nem felejthet senkit el, azért

Mert örökt?l fogva örökkön benne élt

S mert ?benne voltunk szöcske pillanat

Mi árnyjátékként ugrott át fénytenyere alatt.

Akárhogy rejtsen is a jótékony homály

Az ? szíve el?ttünk mindig nyitva áll.

S ki a létbe visszaálmodja magát

Új formához annak örök tartalmat ád

Amivel jelt majd újfent bomló formán hagyunk,

Mert mi már csak ilyenek vagyunk …