KRISNA
Végre megértem, mi végre születik a lélek
Ebbe az univerzumba, mi oly szörny?, s édes,
Én, ki a föld éhes szívét éreztem
Krisna lábaihoz vágyom, túl a mennyen.
Láttam, mily szép hallhatatlan szeme
Hallottam a Szeret? fuvolája dallamát szenvedéllyel tele
Tapasztaltam, s a halál nélküli extázis meglepett
A bánat immár örökre kerüli szívemet.
A zene húzódik egyre közelebb
Az élet furcsa boldogságtól borzongva remeg
Az egész Természet megtorpan szerelmesen
Ura érintését várva, hogy öleljen, s hogy legyen.
E pillanatért let?nt korokat éltem át,
S a világ immár bennem lüktet tovább.
Az eredeti vers angolul:
Krishna
At last I find a meaning of soul’s birth
Into this universe terrible and sweet,
I who have felt the hungry heart of earth
Aspiring beyond heaven to Krishna’s feet.
I have seen the beauty of immortal eyes,
And heard the passion of the Lover’s flute,
And known a deathless ecstasy’s surprise
And sorrow in my heart for ever mute.
Nearer and nearer now the music draws,
Life shudders with a strange felicity;
All Nature is a wide enamoured pause
Hoping her lord to touch, to clasp, to be.
For this one moment lived the ages past;
The world now throbs fulfilled in me at last.
