Simogató, csendes esték

 

Simogató, csendes esték

Mik rendre lelkemet keresték

Siklottak megadón tova

De soha nem mondták hova.

 

Megadtak százezer esélyt

Mind?jük az Istenr?l mesélt

Bársonnyal ápolták lelkem

Sötétjükben álomra leltem.

 

Kár, hogy nem láttam a tévét lesve

Hogy takarja el a rivalda beste

Villódzó képével igazi arcuk

S kitartó, megment? harcuk.

 

Kár, hogy a gerjesztett izgalom

Mögött nem t?nt fel az irgalom:

E bölcsek balzsam adománya

A lét legnagyobb tudománya.

 

Simogató, csendes estek

Titeket már várva leslek

Ében ruhátok szegélyén

A hold remeg? ezüstfényén

 

Ímmár nyugalmatok kérem

S Teremt?m mélyetekben érzem.

Csodálattal adózom nektek

Ti simogató, csendes estek!