Búbáj

 

 

Hej, de lenne kedvem búra

Zenghetne bánatom húrja

Magam felett ülném a tort

Szidva azt a másik latort

 

Merülnék a bánat-tóba

Nyitnám számat szitok-szóra

Átkoznám a rusnya napot

Mikor egóm pofont kapott

 

Hibást felsorolnék százat

Rájuk gyújtanám a házat

Ki is fenném kardom élét

Azzal ontanám a vérét

 

Annak, aki dühöm oka

Méltatlanság fels? foka

Ki sebzette önérzetem

Összes átkom övé leszen!

 

Hanem mégis, kicsit fura

Ahogy indulatom ura

Dühöngve tombol idebenn

Míg én kívülr?l figyelem

 

Szenvtelen, nyugodtan, hidegen

Hogy’ vonaglik e nagy barom

S egyre inkább reáhagyom

S csak nézem, mint egy tárgyat

 

Mind a sértett bosszúvágyat

S sajnálom e bús balekot

De teret neki már nem hagyok

Mert látom már, nem ez vagyok!

 

Csak az egó vívja harcát

Felfedve igazi arcát,

Látom már és szánom nagyom

Búskép? páncélos lovagom.