Lallésvari: Kioldozom a súlyos terhet …
Kioldozom a súlyos terhet, mi hátamat nyomja
A heveder és csomó feltörte szegény vállamat
Görnyedtem alatta, oda napi munkám, nincs már
’Hogy’ is birkóznék meg vele? Összerogyok súlya alatt.
Keresve Tanítóm, hallottam, hogy oly igazságot mond,
Mi duzzadt kelevényként sajdítja szívem,
Hogyan fogom elviselni a fájdalmat,
Hogy dédelgetett illúzióm most el kell vesztenem?
Szerte széledt tudatosságom nyája,
Ide nem hallik már a pásztor hívó szava,
A Megszabadulás hegyén át kell kelnem,
Hogy bírom ki, ha innen leesem?
Ahogy lelkem mélyéb?l indulva kutattam,
A ragyogó tudás holdjához jutottam,
Míg a teljes igazságot felleltem legbelül,
S rájöttem, hasonló a hasonlóval egyesül.
Ó Istenem, a Mindenség nem más, csak Te,
S én csakis Téged látlak mindenekben
Ó Nárán[1], a Magadról mutatott vízió,
Számomra nem más, mint puszta illúzió.
Megtudtam, hogy én vagyok a Legfels?bb Lélek,
S értem már, miért hasítottad részekre Magad,
Megfejtettem a Nagy Álom rejtélyét:
Mint kett?s lény az Egyetlen házastársa vagy!
[1] Nárájána rövíd alakja.
Lallésvari életér?l:
Lallésvari, vagy Lal Diddi, más néven Lalla Jógésvari (1320–1392) egy XIV. századi kashmíri misztikus saivita költ?n? volt, aki hazájában a mai napig töretlen népszer?ségnek örvend. Nem prédikált, ill. nem nyilatkoztatott ki tanokat, hanem saját misztikus tapasztalatainak mélységéb?l tanított.
Egy kashmíri pandit családba született. A hozzá kapcsolódó legenda szerint el?z? életében házas n?ként szült egy gyermeket. A születéskori tisztító ceremóniát végz? paptól azt kérdezte:
– Milyen kapcsolatban áll velem ez a baba?
– Micsoda fura egy kérdés! – kiáltott fel a pap – Miért kérdezel ilyet? ? a te fiad.
– Nem – felelte az anya, és a pap értetlenked? kérdésére hozzátette, hogy ? maga hamarosan meg fog halni, és kancacsikóként fog újjászületni. Még azt is megmondta, mikor, hol, és hogy milyen megkülönböztet? jegyeket fog viselni ebben a formájában. – Majd ekkor fogok tudni felelni erre a kérdésre. – mondta a papnak, majd meghalt.
A pap elment a megadott id?ben a megadott helyre, hogy megkérdezze a kancacsikót. Meg is találta, de ugyanaz történt, mint az anya halálakor. Az állat azt felelte a kérdésre, hogy rögvest meghal, és kiskutyaként születik újjá. Ezt követ?en rögtön ki is lehelte a lelkét.
A pap kíváncsiságában tovább követte az anya lelkét, még hat állati születésen át, majd belefáradt, és feladta a kutatást. Az anya lelke ezt követ?en Lallaként született meg, és feleségül ment ahhoz a fiúhoz, akit el?z? életében ? maga szült. A házassági ceremóniát ugyanaz a pap celebrálta, így a menyegz? napján Lalla felfedte el?tte a titkát. Ekkor ? 12 éves volt, férje, pedig akit egyik korábbi életében gyermeke volt, akkor lépett férfikorba.
A legenda szerint Lalla tehát ismerte el?z? életeit, ami csak az önmegvalósítottakra jellemz?. A legenda azt is demonstrálja, hogy az emberi és állati világok sokkal szorosabb kapcsolatban állnak egymással, mint ahogy azt a tudatlan ember képzeli. Arra is rávilágít, hogy a földi élet múlandó, és a világi kapcsolatok nem bírnak állandó értékkel.
A történetnek itt még nincs vége. A hagyomány szerint Lalla és férje sosem éltek együtt, mint házastársak. A férfi, aki el?z? életében Lalla férje volt, most az apósa lett, újran?sült. Új felesége pokollá tette Lalla életét, aki türelmesen viselte megpróbáltatásait tizenkét éven át, majd elhagyta otthonát és a híres szent Sed Báju tanítványának állt, akit aztán jóginiként túl is szárnyalt. A konvenciókkal nem tör?dve félmeztelenül vándorolt. Egy nap kinézetéért a gyerekek csúfolódásának céltáblája lett, mígnem egy jólelk? ruhakeresked? közbe nem lépett. Ekkor Lalla ruhát kért egy keresked?t?l. Az adományba kapott ruhát két egyforma részre tépte és vállaira vette, majd aszerint, hogy tisztelettel, vagy tiszteletlenséggel találkozott útja során csomót kötött hol egyikre, hol a másikra. Egy nap visszatért a keresked?höz, és arra kérte, hogy mérje meg mindkét ruhadarab súlyát. A keresked? meg is tette ezt, de természetesen nem volt különbség.
– Látod – mondta neki Lalla – a dicséret és szidás kiegyensúlyozták egymást. Ebb?l is látszik, hogy mindkett?t ugyanolyan filozofikus nyugalommal kell fogadni.
Magas kort ért meg. Tanításait és költeményeit Kashmírban a mai napig nagy becsben tartják, napi szinten idézik.
