Éji dal

 

Hideg szél fú a tenger fel?l

Éji rém lebbent függönyt talán

Félek, hogy ez engem megöl

Védj meg hát engem, jó Apám!

 

Aludj fiacskám, álmod ?rzöm

Csendben fogom a kezedet

Néma énekemmel ?zöm

Mi a félelembe vezetett!

 

Susog kinn a sötét lombja

Rémiszt, ahogyan egyre zúg,

Magát hatalmasnak mondja

Éji lidérc fülembe súg!

 

Aludj fiacskám, álmod ?rzöm

Védelmül bástyát von körénk

Szívemb?l szóló lankadatlan

Lassan mormolt varázsigénk!

 

De mi van, ha mégis elnyel az éj

Mi lesz, ha nem vársz haza már

Ha nem hallom az énekedet

Ha leomlik egyszer az a vár?

 

Aludj fiacskám, álmod ?rzöm

A mélybe húz a vér szava

De a láng, mi köztünk ível

Ragyogva vezet majd haza!

 

Féltem kedves játékaim, 

Elveszik t?lem egyszer talán

Vágyam felhabzó tajtékjain 

Mihez kezdek majd, jó Apám?

  

Aludj fiacskám, álmod ?rzöm

S hogy ne vájd ujjaid rögökbe, 

Mindazt, ami létedhez kell

Megkaptad, s tiéd lesz örökre!

 

 Annyira félek e nagy sötétben, 

Apám, ebben én vak vagyok

Elvétem a helyes irányt, 

S magam után csak b?nt hagyok!

 

 Aludj fiacskám, álmod ?rzöm, 

Hidd el, t?led retteg a sötét, 

Mert mikor majd felébredtél

Épp a te fényed ?zi szerteszét!