Látomás

 

Mikor a fent és a lent bennem összeért

Tán láttam a belül lakó Személyt.

 

A feketeségben meditálva ült,

Ébenfa arcára lágy mosoly terült.

 

Szemei lehunyva, mindentudó lény,

Szíve közepéb?l áradt ki a fény.

 

Fején furcsa föveg, akár egy zikkurát

Piramis lépcs?in egy-egy külön világ.

 

Pálmafák, városok, újabb piramisok

Állatok, emberek, hol jók, hol hamisok

 

Mind ott léteztek e furcsa kalapon,

Egy lépcs?r?l híve, az a hon.

 

Más lépcs?-világokról teljes tudatlanul

Éltek felül, és léteztek alul

 

Korona-ékk?ként egy olyan fejen,

Amiben számtalan új galaxis terem.

 

S ?, kinek fején nyugszik e sok világ

Ékszerként hordozza sok tudatlan fiát.

 

Hiába felejtették el ?t rég,

Örömmel tartja fenn életük terét.

 

Egy pillanatig tartott az a kegyelem,

Ameddig láthattam, de sose feledem!

 

S most ülök e korona piramis-fokán,

S tétován merengek létezésem okán…