AZ IGAZI BOLDOGSÁG
Szvámí Átmaszvarúpánanda írása
Amiben emberi lényként világszerte keressük a boldogságot, az a túrizmus. Természetesen minden kultúrának, minden egyes személynek más-más meghatározása van arról, hogy mi teszi ?t boldoggá. A boldogság sokak számára egyszer?en érzékek kielégítése. Másoknak a szellemi kielégülés. Megint mások egyszer?en csak jól akarják érezni magukat. A nehézség az, hogy mindez a folyamatosan változó három guna és az ellentétpárok világában létezik. Ami jön, annak törvényszer?en távoznia is kell, és valóban, ha objektíven szemléljük ezt a kérdést, az ilyen típusú nagy boldogság élvezetének képessége – úgy t?nik – ugyanekkora bánat megtapasztalására való képességgel jár együtt. A legnagyobb szenvedést tapasztalják meg azok, akik a legnagyobb örömöt élik meg, még a lelki életben is.
Mi akkor a megoldás? Van ilyen: az, amit Boldogságnak hívnak. Még ha ezt nem is értjük meg. Néhányan lealacsonyítják arra, hogy „én jól érzem magam”. De ez is egyszer?en olyasvalami, ami ellentétpárok uralma alá tartozik, és biztosan elhozza saját ellentétét. Ezért mondta az Úr Krisna Ardzsunának, hogy „Légy gunatita”. Az, aki túllép az ellentétpárokon és a három gunán. Találd meg azt a részt magadban, amely nem változik, az a Boldogság, az a gunatita! Meg aztán Rámana Mahárisi is arra figyelmeztetett minket, hogy bármi, aminek kezdete van, annak vége is lesz. Az igaz boldogságnak nem lehet kezdete és vége. Az igaz boldogságnak tehát itt és most jelen kell lennie.
Miért nem valósul meg és válik valósággá mindennapi tapasztalatainkban? Hogy hol van? Talán ez az, ami itt és most van jelen, amikor felhagyunk azzal, hogy úgy keressük, mint az ellentétpárok egyikét. Mi van jelen akkor, amikor abbahagyjuk az egyik dolog keresését, és egy másik dolog elkerülését? Mi van akkor, ha abbahagyjuk az egyik dolog kedvelését, és a másik dolog elutasítását? Ekkor jelen vagyunk. Létezésünk érzése a változatlan(ság), hogy én vagyok Az, ami soha nem változott a születésünk napja óta, és soha nem is változik halálunk napjáig. Ez az, ami mindig jelen van. Lehet, hogy tudatunk nem ismeri ezt, ezért fel kell rá hívnunk saját figyelmünket. De még a figyelmünk felhívása és mindennek meglátása sem szabadít meg az ellentétpároktól, vagy a három gunától. Természetesen néha olyan állapotba is eljuthatunk, ahol csak a létezés van jelen, de egyszer ennek is vége lesz. Ha azonban a tiszta létezésünkön meditálunk, és így állandóan felismerjük annak jelenlétét, akkor egyensúlyt teremtünk életünkben. Van tehát lehet?ség az ellentétpárok és a három guna világában élni anélkül, hogy ?k irányítanának minket, és van lehet?ség – ahogy mondják – a világban létezni, de nem a (a gunákból és az ellentétpárokból álló – a ford.) e világból lenni.
