Úton

 

Itt rég nem vagyok már,

Oda még nem értem,

Kaptam száz térképet, 

Pedig egyet kértem.

 

Kanyarog az utam,

Elágazik olykor,

Néha rossz id?ben,

Néha a legjobbkor.

 

Vizeken kelek át,

Mik kivetnek néha,

A felszínük fecseg,

De a mélyük néma.

 

Néha oly sötét van,

Néha meg fényesség,

Egyszer metsz? hideg,

Máskor fojtó h?ség.

 

Az utazó vagyok,

Akit visznek lábak,

Kit szolgálnak kezek, 

Kerülgetnek vágyak.

 

Míg tagjaim mozdulnak

Gúnák táncát járva,

Én bentr?l figyelek 

Megváltásra várva.

 

S lenézve az útra,

Min eddig haladtam

Megdöbbenve látom,

Aranylik alattam!