Tüzednél melegszem

 

Tüzednél melegszem

Ebben a hidegben

Átjár, mint az élet

Hazahívó fényed.

 

Jégpáncél olvad lassan

A végtelen, kozmikus fagyban

S szívemb?l fele részt

Óvatlan felemészt.

 

A sötét rettegés tere

Immár a Te lakod helye

Ott lángol a t?z

Mi rút halált el?z.

 

Ne hagyd többé, ó Végtelen

Hogy a parányi értelem

Hazudja ismét a világom

Harsogva kucorgó magányom!

 

Ne hagyd, hogy a remeg? egó

Szirénhangja legyen az echó

Ne hagyd, ó kérlek nagyon!

Meglásd, már én sem hagyom!