A MI VÉGTELEN POTENCIÁLUNK
(Szvámí Atmaszvarúpánanda írása/Fordította: Nandagópa)
A hagyomány a négy Védának mindegyikéb?l kiválasztott egy Mahavakját, egy „nagy mondatot”. Egyikük azt mondja: “A tudatosság Brahman”, de a másik három mind közvetlenül imígyen szól hozzánk: “Te AZ vagy”, és fel kell ismernünk, hogy: “Brahman vagyok” és “Ez az Én Brahman”.
Brahmant úgy szokták leírni, mint a Létezés, a Tudatosság, és a Boldogság. De ezek természetesen emberi fogalmak, és a bölcsek azt mondják, hogy amikor Brahman leírására próbálkozol, elpusztítod ?t, mert a Brahman korlátlan. Bármiféle leírás korlátozza ?t. Ugyanakkor továbbra is megvan a vágyunk arra, hogy valahogyan leírjuk Brahmant, és így felismerhessük saját képességeinket – amit tudnunk és gondolnunk kellene magunkról, ahelyett, hogy egy testtel és az elmével azonosítanánk magunkat.
Ezért Brahmannak egy jelent?s leírása van, mely úgy határozza meg ?t, mint “végtelen potenciál”. A potenciál annyit tesz, hogy a jelen pillanatban semminek sem kell történnie. A lehetségesség lehet teljesen ismeretlen, de hatalommal bír arra, hogy bármikor realitássá váljon. És mi ezek vagyunk. Végtelen potenciál.
Gurudév (Szvámí Sivánanda) és a tiszteletreméltó Szvámí Csidánandadzsí sosem voltak negatívak. Mindig pozitívak, bátorítótok voltak, és megpróbáltak átadni nekünk a végtelen potenciál hozzáállását. Saját potenciálunk id?nként tisztán látható számunkra. Talán megvan a képességünk arra, hogy nagyszer? zenészek, vagy akár nagy politikusok lehessünk. Nem számít. Fel kell ismernünk és ki kell aknáznunk. De gyakran potenciálunk el van rejtve el?lünk. Bizonyos értelemben nem tudjuk, mire vagyunk jók. Ahelyett, hogy megpróbálnánk kitalálni, mivé szeretnénk válni, a legjobb hozzáállás egyszer?en az az igazságba vetett hit, hogy mi AZ vagyunk, és ez az AZ maga a végtelen potenciál. Ezt a végtelen potenciált nevezhetjük Isten vagy az Én dics?ségének.
Valójában fogalmunk sincs arról, hogy a dics?ség igazából mit is jelent. Úgy képzeljük, hogy a dics?ség világi normák szerint valamit jelent. De Gurudévet és a tiszteletreméltó Szvámí Csidánandadzsí-t nem a világi normák tették olyan vonzóvá. Ami ellenállhatatlan volt, az egyfajta láthatatlan dics?ség. Ez a potenciál az – bármilyen is annak küld? kifejez?dése –, mellyel mindannyian rendelkezünk. Ezért mindenhez úgy kell hozzáállnunk, hogy amint a szentírások kijelentik, mi Brahman vagyunk, és hogy ez a Brahman végtelen lehet?ségekkel bír. Így mi is a Brahman része vagyunk, és végtelen lehet?ségekkel is rendelkezünk.
Hinnünk kell ebben. Nyitottnak kell lennünk rá, függetlenül attól, hova vezet. Ez az egyik oka annak, hogy Jézus azt mondta: “Ha nem válsz olyanná, mint egy kicsi gyermek, nem léphetsz be a mennyországba.” Egy kisgyereknek végtelen potenciállal bír. Ebben kell hinnünk. Ezt kell ápolnunk, és ezt kell megélnünk, hogy lelki életünk valóban virágzzon.
