Sivánanda Mester köszöntése

 

 

   Magam el?tt látlak Mester,

Ahogy a Gangesz parton állsz, 

Kitárt karokkal s lélekkel 

Az ébred? Szaviturra vársz.

 

A Gajatrit zengve hívod,

Magadhoz öleled a fényt, 

S szeretettel árasztod el 

Az összes emberi lényt.

 

Szúrja is csodálva szemléli

A bel?led áradó ragyogást, 

Az odaadó szolgálatot,

S  a mélységes-végtelen tudást.

 

Benned tükröz?dve vissza, 

Magára ismer a Nap,

S Önvalójaként üdvözölve

Árasztja sugaraidat,

 

Hogy átragyogva id?n és teren 

Nevetve ?zd a s?r? homályt,

Úgy vonzva lelkeinket, ahogy

Éji lepkét a fényl? gyertyaláng.