Simogató, csendes esték
Simogató, csendes esték
Mik rendre lelkemet keresték
Siklottak megadón tova
De soha nem mondták hova.
Megadtak százezer esélyt
Mind?jük az Istenr?l mesélt
Bársonnyal ápolták lelkem
Sötétjükben álomra leltem.
Kár, hogy nem láttam a tévét lesve
Hogy takarja el a rivalda beste
Villódzó képével igazi arcuk
S kitartó, megment? harcuk.
Kár, hogy a gerjesztett izgalom
Mögött nem t?nt fel az irgalom:
E bölcsek balzsam adománya
A lét legnagyobb tudománya.
Simogató, csendes estek
Titeket már várva leslek
Ében ruhátok szegélyén
A hold remeg? ezüstfényén
Ímmár nyugalmatok kérem
S Teremt?m mélyetekben érzem.
Csodálattal adózom nektek
Ti simogató, csendes estek!