Id?be vetve, csodára várva
Szárnyammal verdesek magamba zárva
Míg elmém ide-oda lökdös
S zord láncokkal kötöz a röghöz.

Fényem szétszórja görbe tükröm
Ráncaim torz táncában fürösztöm
Pedig a Forrás tisztán ragyog
És én csak Bel?le vagyok!

Árnya vagyok csak a falon
Amíg barlangomban lakom.
Válok inkább Vele eggyé
S Homokszemb?l leszek heggyé!

Ezért elmém megfékezem
Az Úr tenyerébe teszem
Világom kulcsait átadom
S a teremtést Reá hagyom!

Hati Om Tat Szat