Nyári éjszaka

 

Valami varázs van a nyári éjszakában

Mely csiklandva símogat,

h?sít, mint a balzsam

Mélyen elmerülve tücskök kardalában

Lelkem ringatózik,

csillagfényre pattan.

Úgy vágtat nevetve,

csak n? és tágul egyre

Míg a F?nyeremény,

A világok peremén

Hol semmi sem relatív

Egyszer csak hazahív.

Túl minden „levésen”

Minden ott van készen,

Ahol kétség már nincsen,

Ott vár ránk a Minden.

Apró darabot hasít magából

S ett?l egész-sége  mégis változatlan.

Kezembe nyomja:

“Ajándék!” – ezt mondja.

„Egy részem már úgyis neked adtam!

Ha majd hideg lesz a téli sötét

Átsegít azon e darabka Tudat

Melegít, s hogy buckák közt kerengve

Merre kéne menni

Mutatja majd nekd az utat.”

Magamba rejtem, micsoda kincs!

Ennél értékesebb e világon nincs.

Vágtatok hazáig, csillagpor-deresen

Elhagyatott testem ismét megkeresem

Feleszmélek újra, a Mindenséghez bújva

Folytatom tovább,

A létet, a csodát,

Hisz áldás hullt rám augusztus havában

A varázslatos nyári éjszakában.

 

Photo by Vincentiu Solomon on Unsplash