Mikor Krisna beköltözött egy Excel táblába…

 

A minap létszámstatisztikát bújtam,

Igaz, a végére kicsikét már untam.

Jó nagy Excel tábla, hol varangy képletek

?rlik adataink, szülve bús törteket.

 

Jéghideg függvények, mint pártatlan párkák

Sz?tték a statisztika egyenszürke fátylát

Átlagokba fogva egyéni tényeket

Próbáltak mutatni egyfajta lényeget.

 

Miközben kerestem, hol van itt a vel?,

Egy szumma függvényb?l ? kandikált el?!

S jól mulatva azon, hogy leesett állam,

Le is tanyázott az A8-as cellában.

 

Édes, lágy dallamot játszva fuvoláján

Kecses táncot lejtett táblám cellarácsán.

Ígézve a követték a bet?k s a számok,

Mint hajdan Vrindavanban a tehenészlányok.

 

S e víg örvénylésben kinyíltak a képek

Mit eddig elrejtett a sok száraz képlet,

S megelevenedve egyénivé lett

A sok aggregátum, mint megannyi élet.

 

S az átlagok mind átlátszóvá váltak,

Mögöttük emberek, nevek, sorsok álltak!

Láttam min nevetnek, láttam mit?l félnek,

Láttam miben hisznek, láttam mit remélnek!

 

Önfeledt táncában rikkantott egy nagyot:

“Nem látod, hogy ?k mind csakis Én Vagyok?!?

Hát ne tanítsanak már téged hiába,

Ezentúl más szemmel nézz a statisztikára!”