Maja

 

 

Hová lesz a sötét, ha felragyog a fény?

Hová lesz az egó, ha felébred az ÉN?

Hová lesz az álom, ha felnyílik a szem?

S hogyha a gy?z az igen, hová lesz a nem?

 

Hol bújik meg a fagy t?z? nap hevében?

Hol lebben éj leple ver?fényes délben?

Hol zúg a menydörgés egy szélcsendes estén?

S hol feszül a villám az éj csillagtestén?

 

Hol az ostobaság, ha feléledt a tudás?

Hová lesz a viszály, ha kibékül két dudás?

Hová lesz az önzés, ha j? a szerelem?

S hol van a kárhozat, ha itt a kegyelem?

 

Ravasz vagy ó Maja, de lebuktál, hiszen

Ami nincsen éppen, az az Egyben pihen!

Pólusok nélküli létezésben várja, 

Hogy a látszat kapuját újra csak kitárja. 

 

Az Egyet tükrözöd, hogy kett?nek látsszon

S anyagban bennragadt elméinkkel játsszon,

S mint a kapzsi várúr, úgy ?rködsz a kincsen, 

Csak nehogy megtudjuk, hogy kett?sség nincsen!