Lélek

 

Lelkem sem él?, se nem holt,

Mindíg az Isten része volt!

Mindíg az Isten része lesz,

A testem rajta csak a mez,

 

Amit épp csak magára kapott

Magához ölelve az anyagot

Hogy táncában megforgassa,

Míg Karmája gyümölcsét aratja.

 

Tudás és nem tudás határán

Régi tetteimnek árán

Formálva anyagból, s lélekb?l

Kértem el létemet a menyb?l,

 

Hogy végigjárva életem

Döbbenjek rá, hogy létezem!