Jasodához

 

Úgy nézlek Rád, mint az Égre

Min fényl? nap ragyog végre!

Úgy látlak én, mint a Végtelen,

Amiben ívet húz az Értelem!

 

Úgy nézek rád, mint a Tenger,

S annak cseppjéb?l lett Ember!

S úgy foglak fel, mint a Tudat,

Ami hazautat mutat!

 

S úgy érezlek, mint Szeretet,

Mely betölt szíveket, s ereket!

Úgy hallgatlak, mint a Hangot,

Mi túlsuttog ezer harangot!

 

Úgy értelek, mint a tiszta Szót,

Mi elmondja nekem a Jót!

S úgy éllek meg, mint az Élet,

Mi Isten kebeléb?l éledt!

 

Hát úgy nézz reám, mint az Égre,

Amin fényes nap ragyog végre!

Úgy láss engem, mint Végtelen,

Miben apró szikrát vet az Értelem!

 

Úgy nézz rám, mint a Tenger,

Annak cseppjéb?l lett Ember!

Úgy tekints rám, mint a Tudat,

Ami hazautat kutat!

 

Úgy érezz, mint a Szeretet,

Mely betölt szíveket, s ereket!

Úgy hallgass, mint a Hangot,

Mi suttogva mesél kalandot!

 

Úgy érts engem, mint Szót,

Mi visszhangozza a Jót!

Úgy élj engem, mint az Élet

Mi Isten kebelében ébredt!

 

Ketten vagyunk mi egy felh?

Az Úr égboltjain tekerg?,

Óceánból feliramló pára

A Létezés lélekjárta ára.

 

S bárhogy is fújnak a szelek

Én együtt gomolygok veled!