Isten szózata az Emberhez

 

 

Én édes gyermekem, szerelmetes kincsem,

Tenálad kedvesebb teremtményem nincsen!

De nem lehet a lelkem mindörökké benned,

Ezért ny?tt testedet néha le kell tenned!

 

Az, mit te halálnak, és a végnek hiszel,

Csak egy másik kezdet, új életbe visz el!

Ne bánkódj amiatt, hogy elporlad tested,

Hisz igaz lényeged soha el nem veszted!

 

Változatlan lényem él örökkön benned,

Ajándékba adtam, mikor léted kezdted!

Ami nem született, nem pusztulhat soha,

Igazi lakhelye Istennek otthona.

 

Nem siratsz akkor sem, ha cip?d elvásik,

Ha tested elnyüvöd, bizony, kell egy másik

Mindaddig, míg összegy?jtve lelki kincsed

A létforgatagnak végs? búcsúd inted

 

Hogy sok születés után hozzám térj vissza,

Mikor lényed határtalan, bölcs, s örökre tiszta.