A cip? és a halva[1]
Srí Szvámí Venkatésananda írása
1957. január 22.
Egy alkalommal Szvámidzsí[2] kutírjába[3] visszatértében mesélte el ezt a megvilágosító történetet:
„Egyszer a cip? és a halva felkerestek egy bölcset, és el?adták neki sérelmeiket. A cip? így panaszkodott:
– Ó, imádni való bölcs, hallgasd meg az én szánalomra méltó sorsom történetét! Én éjjel s nappal hordozom gazdámat köves és tüskés felületeken, és nagy súlya miatt, s mert agyondolgozom magam, naponta elny?v?döm. De a gazdámban még annyi udvariasság sincs, hogy bevigyen a házába, mindig kint hagy engem az ajtóban. Képtelen vagyok elviselni ezt a sértést! A gazdám egy cseppet sem ismeri el a szolgálataimat.
– Ó szeretett cip? – felelte a bölcs – te valóban nagy karma jógi vagy! Nagy személyes áldozat árán szolgálod gazdádat. Megvéded lábait a kövekt?l és tüskékt?l azáltal, hogy magadon hordozod, és te magad lépkedsz azokon, s t?röd a nehézségeket. Te valójában az önfeláldozás megtestesülése vagy! Dics?ség neked! De úgy látszik, nem értetted meg helyesen a karma jóga technikáját! A karma jóginak az istenimádat szellemében kell ellátnia feladatait, a legkisebb személyes haszon, vagy dicséret elvárása nélkül. A karma jóginak éreznie kell, hogy a szolgált személyben az Urat szolgálja. Nemhogy elismerést nem szabad várnia attól a személyt?l, akit szolgál, hanem még hálásnak is kell lennie neki, hogy lehet?séget biztosít arra, hogy ?benne az Urat szolgálja. Ne azt érezd, hogy te a gazdádat – mint olyat – szolgálod, hanem azt érezd, hogy az Istent szolgálod ?benne! Az Úr minden formában ott van, mindezek csak az Isten manifesztációi. S?t, mi több, kerüld a méltatást, tekints rá méregként! A karma jóginak a magasztalást és a megszégyenítést egyformán kell fogadnia. Minden körülmények között egykedv?nek kell maradnia. Ha a munkádat Isten imádatának tekintve folytatod nem várva gyümölcsöt, s?t még elismerést sem, s egyformán viseled a dics?ítést és megalázást, fájdalmat és gyönyört, nyereséget és veszteséget, kétségkívül elnyered Isten legfels?bb kegyelmét és végtelen boldogságban lesz részed! Tárj hát vissza – ó cip? – és folytasd a munkádat!
Ezt követ?en a havala adta el? panaszait:
– Ó tisztelt bölcs kérlek, hallgasd meg szánalmas mesémet! Az édességboltban gyönyör?en nézek ki, édesen illatozom, és igen vonzó vagyok. Egyetlen arra járó sem mehet el mellettem anélkül, hogy egy gyengéd pillantást ne vetne rám! Az emberek annyira szeretnek engem, hogy illatomtól, vagy nevem puszta említését?l összefut szájukban a nyál. Egyetlen fontos fesztivál vagy ünnep sem lehet meg nélkülem. De jaj! Mihelyt az emberek megettek, nagy átalakulás megy végbe bennem! Néhány órával megevésem után kiadnak magukból egy félrees? helyen, igen mocskos és b?zös formában. Az emberek kerülik még azt is, hogy rám pillantsanak. Földre köpnek, vagy befogják az orrukat, ha meglátnak! Képtelen vagyok elviselni ezt a sértést!
– Ó szeretett halva – felelte a bölcs – te is nagy karma jógi vagy, akárcsak a cip?! Tápanyagaiddal szolgálod azokat, akik megesznek. Feláldozod szépséged, édes illatod, dics?séged és valós formádat, hogy tápláld és fenntartsd az embereket, és kielégítsd ínyüket. Micsoda megtestesülése vagy az önzetlen szolgálatnak! De – ó halva – ne bánkódj a fizikai formádban végbemen? változás miatt! Te nem vagy sem a gyönyör? és vonzó halva, sem a b?zös kiválasztási végtermék. Te az örökké változatlan, tiszta Lélek vagy! Te a Nitja Szúdha[4] Átman vagy! Téged a fizikai formádban lezajló változások és tisztátalanságok nem érintenek. Ne azonosítsd magad az anyagi formával! Maradj fizikai formád m?ködésének tanúja és folytasd az emberek szolgálatát tápanyagaiddal, és ízletes részeiddel! A tevékenykedés gondolata nélkül véghezvitt szolgálat, a shaksi báva (a szemtanú-szellem) végül elvezet téged a megvilágosodáshoz és a móksához (felszabaduláshoz). A fizikai formával való azonosulás az oka minden fájdalomnak és szenvedésnek.
Így szembesülve az igazsággal a cip? és a halva hazatértek, imádat bhávával, vagy Atma bhávával szolgálták az embereket, és elérték a kaivalját[5], vagyis a Végtelen Boldogságot.”
[1] Édesség, mely leggyakrabban pirított búzadarából készül.
[2] Sivánanda
[3] Meditációs kunyhó.
[4] Örökké tiszta
[5] Megszabadulás.
