Kedves Ellenségem!

 

Máig gy?löltelek, de most jut eszembe

Hogy karmám[1] bilincsét általad veszem le!

 

Ha te nem szapulnál, ’hogy létem is gyalázat’,

Honnan is tudhatnám, mi az az alázat!?!

 

Hogyha szándékodból nem áradna ártás,

Honnan tanulnám meg, mi a megbocsájtás!?!

 

Ha tartozom neked, lerovom örömmel

Nem harcolok veled foggal és körömmel!

 

Tanítóm vagy olykor – szereped nem hálás –

Ilyenkor, ha bántasz, az sem más, mint áldás!

 

Id?nként én vagyok – lehet bármily furcsa –

Kin keresztül Krisna karmád kulcsát nyújtja!

 

Hálás vagyok tehát keser? létedért,

Gy?löletem veled szemben ezennel véget ért!

 

Krisna áldását kívánom én neked,

S hogy mihamarabb nyíljon igazságra szemed!

 

Hari OM tat sat!

[1] A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelel? következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata.