Isten szövete

 

Csak egy fonál vagyok Isten szövetében,

Nincsen sem elejem, közepem, se végem!

 

Végtelenb?l futok végtelenbe tova,

Eredetem, s célom az úr Krisna maga!

 

Belehímezve az isteni mintába,

Fonáltársaimmal nem élünk hiába!

 

A kép, mit együtt alkotunk, az Istennek kedves,

Hogyha hiányoznánk, nem lehetne teljes.

 

Nem látod a mintát? Annak nincs más oka,

Mint saját néz?pontod százezrednyi foka!

 

Ha majd az úr Krisnát egyszer csak meglelve

Együtt néztek föntr?l erre a szövetre,

 

Meg fogsz lep?dni, milyen érdekes,

Hogy minden részletében tökéletes!

 

S e ragyogó szépségt?l elvakított szemmel,

Köszönöd Uradnak, hogy lehettél ember!